Lovas Miklós recenziója Tőkéczki László könyvéről

Vannak egyéniségek, akik meghatározzák korukat. Tudás és karizmatikus fellépés döntő befolyásolási képességgé egyesül bennük. Ezek az emberek mutatnak nekünk irányt, alkotnak számunkra struktúrát, ők írják a történelmünket.

Ilyen alak volt a magyar politikában Bethlen István, aki meghatározta a trianoni katasztrófa által sújtott Magyarország arculatát. A boldog békeidőkben hasonló jelentőséggel bírt a mártír sorsú Tisza István miniszterelnök. De mindhármuk közül a legnagyobb világpolitikai befolyással Andrássy Gyula gróf rendelkezett. A Monarchia külügyminisztere ’48-as lázadóként kezdte politikai pályafutását. Távollétében halálra ítélték és szimbolikusan felakasztották, de a kiegyezést követően mégis a Birodalom egyik legbefolyásosabb emberévé vált. Élete gazdag volt a fordulatokban, de sosem volt kalandor. Megfontolt reálpolitikusként mindig kitöltötte a rendelkezésére álló mozgásteret.

Andrássy Gyula a magyar liberális arisztokrácia jellegzetes képviselője volt: elkötelezetten segítette a magyar népet a politikai nemzetté válás útján, de soha nem felejtette el, hogy Magyarország csak Ausztria oldalán lehet világpolitikai tényező. Bölcsen belátta: a Birodalomnak nem a területét kell tovább növelni, hanem belső kohézióját és hatékonyságát, hiszen csak így lehetett megőrizni a történelmi országot. Meggyőződése szerint a magyarság történelmi küldetéssel rendelkezik Európában, különösen a Kárpát-medencében. Népünk a civilizáció és az politikai iránymutatás letéteményese az őt körülvevő ortodox szláv, illetve muzulmán népek gyűrűjében. Felismerte, a nemzetnek küldetése során első számú kötelessége megóvni önmagát és intézményeit a külső befolyástól.

Andrássy Gyula életútja tanulságos példája annak, miként lehet összehangolni a nemzeti szuverenitás kiterjesztését az okos szövetségi politikával. A gróf kora a nemzet szellemi és anyagi gyarapodásának időszaka volt.

Tőkéczki László (1951-2018) tragikusan korán elhunyt történész utolsó művét tarthatja kezében az olvasó. A könyvet poszthumusz publikálta a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány. A könyvet szerkesztette: dr. Schmidt Mária, a Közalapítvány főigazgatója.