Vázsonyi Vilmos

Tőkéczki László történész legújabb műve a magyar polgári gondolkodás fontos képviselőjével, Vázsonyi Vilmossal foglalkozik. Tisza Istvánról írott kismonográfiája után ez nem is meglepő, hiszen Vázsonyi és Tisza ugyanannak a kornak voltak emblematikus alakjai. Az olvasó meglepődve tapasztalhatja, hogy bár a két történelmi személyiség politikai gondolkodása alapvetően különbözött egymástól, a két életműnek mégis, számos vonatkozásban voltak érintkezési pontjai. Vázsonyi Vilmos rendkívül izgalmas személyiség. A történész mindenekelőtt Vázsonyit, az embert, kívánta bemutatni, és elhelyezni egy zaklatott korban, amely világháborút, rövid életű tanácsköztársaságot és súlyos következményekkel járó békediktátumot halmozott egymásra. Tőkéczki a kevéssé ismert Vázsonyi-életműből, a föllelhető szövegekből idéz gazdagon, hiszen elsőrendű célja, hogy az olvasót megismertesse egy ellentmondásoktól nem mentes, mégis impozáns, a városiasodást, a polgárosodást oly igen akaró politikai gondolkodással. „A magyar szellemi élet posztkommunista állapotában a sterilen tudományos munkák nem képesek az elidegenített és elfeledett történelmet s annak fontos személyiségeit az érdeklődőkhöz közel hozni. Márpedig a történetírásnak nem belterjes »céhes« céljai vannak, hanem a nemzet közösségének önismeretét kell szolgálnia” – vallja a szerző. Könyve az ismereteken túl igazi olvasmányélményt is ad az e tekintetben nem túlságosan elkényeztetett közönségnek