Álomszövők – Nőnek lenni a Kádár-korban

„Gyorstalpalón végzett ügyésznő, titkos apáca, vezérigazgató, SOS-anya, kozmetikus, divattörténész, rekord példányszámú hetilap főszerkesztője – utak, életek, a szépségtől a taszítóig, akikkel pályám 1970 és 1989 között összehozott. Majdnem két évtized a Nők lapjánál. Itt ismerhettem meg a gazdasági érdekek szerint változtatott női szerepeket, amelyek forgatókönyvei mindig felülről érkeztek, ezért illett volna boldognak és hálásnak lenniük, lennünk. Nem értettem magam. Ha ez így lenne, miért jövök ki egy gyár, egy női munkásszállás kapuján olyan furcsa, szomorú hangulatban? Amikor már egy szabadabb korszakban erről az érzésről beszélgettem tehetséges asszonyokkal, többször említették, hogy »akkoriban szürkének kellett lenni«.”