A kulturális küzdelem jelentőségére és a balliberális oldal hegemóniájára hívja fel a figyelmet könyvében Békés Márton
Szerző: Őry Mariann
„Aki a kultúra hegemóniáját felismeri, s benne ki tudja alakítani a maga hegemóniáját, az végül mindent megnyer” – ebből az alaptételből indul ki Békés Márton történész, politológus, a Terror Háza kutatási igazgatójának könyve, a Kulturális hadviselés, amely nem is lehetne fontosabb és aktuálisabb.
ondoljunk csak Donald Trumpra! Szinte karanténban töltötte az elnökségét, hiába volt hetvenötmillió szavazója, hiába volt ő az Egyesült Államok elnöke, ellene volt lényegében az egész kulturális, szórakoztatóipari mainstream és a sajtó, végül pedig a közösségi oldalak végleg elvágták attól, hogy közvetlenül szólhasson az emberekhez, ne a liberális sajtó tolmácsolásában. Tanuljunk belőle!
A sikerhez fontos megnyerni a választásokat, de önmagában nagyon kevés. Békés Márton összegzését idézve, „semmi sem történik a politikában, ami előzőleg már ne zajlott volna le a kultúrában” – és az ősforrás még csak nem is ez a terület, hanem a nyelv, az értelmezés, maga a gondolat.
A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány gondozásában megjelent könyvében elemzi a helyzetet, azonosítja, minek köszönhetően teremtette meg saját kulturális hegemóniáját a balliberális oldal, és megoldásokat is kínál. Részletesen ismerteti az olasz marxista Antonio Gramsci, a sikeres baloldali metapolitika megalapozójának munkásságát, valamint kitér a nyugatnémet diákforradalmár, Rudi Dutschke jelmondatára is: „Hosszú menetelés az intézményeken át.”
Ezek nem elméletek, hanem évtizedek alatt megvalósult gyakorlatok. Ahogy a szerző fogalmazott, annyi minden történt 1968-ban, mintha az az év nem is háromszázhatvanöt napból állt volna. A nyugati konzervatív irodalomban mostanára sokat tárgyalt balliberális kulturális hegemóniát már teljesen felesleges vitatni vagy relativizálni, erre már rég nincs idő. Békés Márton sürgető feladatokra figyelmezteti a magyar konzervatív oldalt. Fel kell építeni a 21. századi Magyarországot, reagálni kell az olyan új kihívásokra, mint a globalizáció és a liberalizmus válsága, a migráció, a demográfiai problémák, a nemzeti szuverenitás elleni támadások. Meg kell adni a válaszokat, mert „mástól, mint magunktól, különben sem várhatjuk”.
Békés egy hopi indián közmondást is idéz: „Mi vagyunk azok, akikre vártunk.” A szerző kimondja azt a nélkülözhetetlen igazságot, hogy Magyarországon csak a magyar modell működhet, nem pontosan ugyanolyan házat kell építeni, mint a külföldi minták, hanem mást, sőt jobbat. Olyat, ami számunkra a legjobb.
Forrás: Magyar Hírlap