Orbán kontra Soros

Gondolhatná az ember, hogy egy Orbán Viktor és Soros György küzdelméről szóló, a 2024-es európai parlamenti és önkormányzati választás előtt megjelenő könyv kizárólag narratíva építés: mindent erre a konfliktusra felfűzni kampányhúzás, erőltetett, nem hihető. Csak hát az derül ki, hogy ez nem így van. Hihető narratívát amúgy is csak kellő valóságalapra lehet építeni. A Mandiner cikke.

Bár a külvilág a migránsválság 2015-ös kitörése óta látja az Orbán kontra Soros konfliktust, mint minden politikai konfliktusnak és politikai változásnak, van előzménye, ez sem a semmiből érkezett. Vagy ha nem innen (a jelenből) nézzük, hanem a múltból (ahonnan nézve a jelen a jövő): nem a korábban történtek a Soros-plakátok és a sorosozás előzményei, hanem ezek a korábban történtek logikus következményei. Az előzmények pedig a Fidesz geneziséig vezetnek vissza, amikor Orbánék nem adták be a derekukat az Amerikából érkező, az egész demokratikus ellenzéket felvásároló Soros Györgynek. Aztán utána a további próbálkozások hatására sem adták be. Soros felírta Orbán nevét az ellenségeiről vezetett füzetbe, s mivel Orbán ezt sejtette, ő is felírta Soros nevét a magáéba.

A ki nem mondott konfliktus aztán hol szunnyadt, hol meg víz alatti, láthatatlan rugdosódás volt, mígnem eljött a pillanat – a migránsválság –, és Orbán úgy döntött, csak úgy lehet a hegemón ellen nyerni, ha víz feletti meccsé változtatják a dolgot, azaz kivonszolják Gyuri bácsit a napra, és beszúrnak a birodalma szíve közepébe, ami a Közép-európai Egyetemet, a CEU-t jelentette. Gyuri bácsi ezt nem viselte jól érzelmileg, bár amúgy – ezt leszámítva – nincsenek érzelmei; és a nyílt színen személyessé tette a konfliktust – amit Orbánék köszöntek szépen. Soros hibázott. Ezzel Dávid és Góliát, a Jó és a Gonosz harca lett az egészből, mindkét oldal értelmezésében.

Azóta az van, hogy szemben áll egymással a nyíltan működő, kereszténykonzervatív, szuverenista, demokrata Orbán és a rejtetten működő, nihilistaföderalista-globalista, antidemokratikus Soros. És mivel kettejük – két nagyon okos és ravasz magyar ember – párharcában egymásra tevődik, egymást mélyíti a nyugati világ minden kultúrharcos konfliktusa, nemcsak a magyar politika előző kilenc évét lehet leírni Orbán– Soros-meccsként, hanem a magyar politikát a rendszerváltástól kezdve.

Sőt: „A világban lévő valamennyi konfliktus leírható a kettejük párharcaként, ehhez csak azt kell megnézni, hogy mi van ma a világban. Viktor ellenzi a migrációt, Soros támogatja. Viktor békét akar, Soros a háború folytatását. Viktor a konnektivitást támogatja, Soros a blokkosodást. Viktor a nemzeti szuverenitást védi, Soros ezt támadja. Viktor demokrata, de nem liberális, Soros liberális és nem demokrata. Viktor a hagyományos családfelfogás mellett tesz esküt, Soros a gender propagálásával ennek megy neki.

Viktor a keresztény kultúra talapzatán áll, Soros meg a Semmin. Korunk összes problémája egyszerre morális és politikai alapon rendeződik el kettejük konfliktusában, és ez nagyon ritkán tud így megtestesülni. De most megtestesül.” Azaz mindketten nemcsak a kettejük konfliktusában szerepet játszót tényezőket, hanem a nyugati világ valamennyi konfliktusát megszemélyesítik. Nem mindet ők vívják, de az ő küzdelmük paradigmatikus, szimbólumszerű.

És persze a kötet maga is politikai aktus, része ennek a konfliktusnak azzal, hogy leírja azt, és ráirányítja a reflektorfényt. Nemcsak eseményleírás, hanem politikai gondolkodás.

Forrás: Mandiner
Szerző: Szilvay Gergely